Mindig is érdekelt a környezetem, a falum, a benne lakó emberek. Sokat beszélgetek családtagokkal, szomszédokkal, barátokkal. Előjönnek az elégedetlenségek, néha az örömök is. Jó látni, hogy nem vagyok egyedül: sokakat érdekel Mezőpanit községben a falujuk sorsa. Abban mindannyian egyetértünk, hogy úgy juthatunk egyről a kettőre, ha kézbe vesszük a dolgok irányítását, és megfogjuk a munka végét. Én erre vállalkozom.

Elindultam egy úton, melyen tudom, hogy sok nehézség, akadály, kerékkötő emberek és körülmények vannak. De tudom, hogy ez az út nem csak rossz dolgokkal van kikövezve, hanem rengeteg jót is lehet találni. Tudom és látom, hogy nem egyedül haladok ezen az úton. Sok tenni akaró ember, barát, ismerős és idegen halad velem egy irányba. Mindannyian ugyanazt akarjuk, tenni valamit, hogy saját életünk és családjaink jövője jobb legyen.

Vannak az út széléről bekiabálók is. Ismerős ez az embertípus: olyan, aki a focipálya szélén meg van győződve, hogy ő jobban tudna focizni. A szája elég nagy, hangos is, de van egy nagy különbség köztünk: én nem csak a problémákat látom, hanem elindultam, én tenni is akarok. A kaotikus, bonyolult, pazarló és egyáltalán nem hatékony állami közigazgatásban keresem a közösségem útját. Ahol úgy tűnik, nem az egyszerű ember a legfontosabb.

Hiszek abban, hogy itthon, Erdélyben is lehet jövőt építeni. Izzasztóbb és keményebb a munka, kevesebb a pénz is. De itt vannak az őseim, a családom, a barátok, ide kötnek nemzeti és keresztyén hagyományaim, meggyőződésem és hitem. Én tenni akarok, ezért elindultam egy úton. Velem tartasz?